|
 |
|
|
MARTON PÁL VERSEI |
| 2023-10-17 21:45:23 |
|
|
|
|
|
|
belerakja a szívembe a világmindenséget.
Egyszerre hallom hogyan susog a nyári vihart váró nádas, és miként nevetnek az orgonabokrok nehéz illatú virágai a szerelemcsináló tavaszi alkonyban. Egyszerre vagyok kórószáron lovagló pillekergető pendelyes gondtalan kisfiú, és az az ezerráncú öregember, aki már annyi mindent látott, jót, keserűt egyaránt.
Varázsla |
| 2023-04-19 20:45:22 |
|
|
|
 |
|
|
|
| Isten szeret. |
| 2023-03-22 07:07:30 |
|
|
|
 |
|
|
jutalmam, bérem,
de senki mástól nem várok segélyt...
Ha Rá építem hitem sziklavárát,
s járdalom az örömök hegyormát
harmatos hajnal hűs levegőjével...
csendes alkonyban s zivataros éjjel
- az Ő erejével.
A szívem nem fél, nem fáj, nem remeg...
Atyám karjain csendben pihenek.
Oly szép az élet, ha Istennek élem,
ha sírni tudok |
| 2023-01-07 22:02:27 |
|
|
|
|
|
|
december fagyot hoz,
a világ mégiscsak
ünnepre harangoz.
Hamvadó alkonyban
csillag gyúl faágon,
meglátod, egyszercsak
itt lesz a karácsony!
Pásztorok hirdették,
angyalok dalolták,
meséknél szebb ez a
tündöklő valóság.
|
| 2022-12-04 15:30:24 |
|
|
|
|
|
|
Amint Te akarod
Ha le kell hullanom,
zajtalan hulljak, mint fonnyadt szirom.
Oly szépen tűnjek el,
mint ha alkonyba úszó ladikon
valaki búcsúzó dalt énekel.
S ha élnem kell tovább,
mint repkényinda, tűrjem csöndesen
zivatarok villámos ostromát.
Bárhogy tépdessen a goromba lét,
dönthetetlen vár, boldog Istenem,
örök |
| 2022-05-16 06:49:52 |
|
|
|
 |
|
|
már a szőr kucsma
Hópaplant sző a tél
Medvére, mókusra.
December d |
| 2021-12-23 16:04:56 |
|
|
|
 |
|
|
tengeriszár.
Szeme sarkában ezüst pókháló,
s a fény az arcán öregesen nevet,
ha kong a hordó, és csordul a must
nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret.
Alkonyba tűnik, ködbe enyészik,
aszott kezére dérharmat tapad,
ruhája régi pompáról beszél,
színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt.
Öreg tarisznya húzza vállát,
melyet vi |
| 2021-08-22 20:47:25 |
|
|
|
|
|
|
gyújt rá
testét egy egész világ várja
bűnnek nevezik azt
mi csupán állati ösztön
elvesz bármiért gyilkol
nem vár ha kell rögtön
s ahogy a kivérző test
az alkonyba kékül
a halál csúf arca
kínoktól szépül
mert nincs mennyország csak pokol
átkozott föld a neve
hol az ember istent fantáziál
s közben önmaga ördöge
|
| 2021-07-30 19:30:36 |
|
|
|
 |
|
|
György Emőke
Hatvanasok mind a ketten,
Éltek megkeseredetten.
Mindkettőjük társa már csak lelki,
A sors korán tépte mellőlük ki.
De mit ad az Isten nekik,
Útjuk most kereszteződik.
Hetven, felé jár dobogó szívük,
Mégis ragyogva, úgy fénylik szemük.
Egymás mellett újjá lesznek,
Remélve, félve szeretnek.
Ifjú párként fog |
| 2021-07-27 07:45:10 |
|
|
|
|
|
|
másik hozzád vitte szüntelen,
hogy már itt a földön Véled legyen.
Tudta jól az ember életharc
megvívódott Gecsemáné felett:
mikor ott állt néma-vádolóan
a barna alkonyban egy véres kereszt.
- A hívőnek ez ad erőt mindig
századokon át azóta is.
Gonndolatban Gecsemánét járja,
s ha nyújtózik az alkony vörhenyes homálya,
fekete fodrot |
| 2021-05-28 13:18:52 |
|
|
|
|
|
|
tavaDömötör Ilona: AMINT A TE AKARATODHa le kell hullanom,
zajtalan hulljak, mint fonnyadt szirom.
Oly szépen tűnjek el,
mintha alkonyba úszó ladikon
valaki búcsúzó dalt énekel.
S ha élnem kell t |
| 2021-02-21 21:30:29 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Marton Pál, Eszenyi Matula István, Amint Te, Fésűs Éva, Fekete István, Tóth János, MARTON PÁL VERSEI, György Emőke, Gonndolatban Gecsemánét, Dömötör Ilona, AMINT TE AKARATOD, nyári vihart, orgonabokrok nehéz, szerelemcsináló tavaszi, örömök hegyormát, világ mégiscsak, szőr kucsma, arcán öregesen, egész világ, kivérző test, alkonyba kékül, halál csúf, ember istent, sors korán, földön Véled, ember életharc, |
|
|
|
